Jó napot, jó kódolást!
Rég nem osztottam meg semmilyen tanácsot lelkes társaságunkkal, ezúton szeretném egy aktualitás kapcsán ezt pótolni.
Közben szaporodtunk rendesen, sok új kolléga kezdett (de Mikó? – bocs, Nyúlónyíl ;)), ezúton csókoltatom őtet mind.
Hogy fel is vegyétek rögtön a ritmust, ez az a vitathatóan hasznos tudnivalók hírlevele, amit egyszer végső elkeseredésemben okító jelleggel és teljesen önhatalmúlag elkezdtem mívelni.
Egyúttal igyekszem a jövőben némi személyeset csepegtetni az írásokba olyan idézetek/szóösszetételek formájában, amiket számomra kedves mozgóképek jeleneteiben lelhet fel a lelkes szemlélődő.
No, ennyi bevezető után kezdődjék a napi móka, hadd osztyak meg egy újabb koncepciót veletek.
„Nna, így nem szabad szoftvert fejleszteni...”
Bizonyára járt már mindenki így legalább egyszer, de azért a teljesség kedvéért.
Történt, hogy nyomtam egy rutin build-et, hogy megnézzem, a legutolsó módosítások után lefordul-é az Invenio master.
Mivel megelőlegeztem magamnak a sikert, egyúttal elindítottam a szokásos release bináris frissítést végző command line tool-omat, ami szintén buildez, csak release konfigurációban.
Miután ezzel megvoltam, kaptam egy figyelmeztetést, hogy vészesen elfogyott a memória (Zoli, hogy állunk DDR ügyben?), így gondoltam mégse várom meg a debug buildet, sőt be is zárom az ablakot, hogy annyival több maradjon a másiknak.
Igen ám, de a VS fejlesztői csapata a jelek szerint azt a koncepciót hogy „egy lépésben betenni az elefántot a hűtőbe” sose hallotta, és esze ágába se jut magától leállítani a build folyamatot, ha úgyis ki akarunk lépni. Ha mégis megpróbálnátok, így jártok:
Értelmesen kell működjenek a szoftvereink, ezért az elkészült terméket tessék nyugodtan megkóstolni! Nem ám beleborítunk mindent a kolbásznak való darált húsba, ész nélküli mértékben, aztán meg b@szunk megkóstolni, nem. Megírjuk a kaudot, aztán szépen elkezdjük használni, és megnézzük, mennyire áll kézre, tűri a hibás életszerű inputot, logol értelmesen vagy csak három bötűt kanyarint a hímzett fájl végére.
És ha véletlenül annyira egyszerű dolgunk van, hogy a fentiekre (meg ugye ízlés szerint egy rakás más kérdésre) „igen” a válasz, elkezdhetünk máris azon gondolkodni, hogy jól neveztük vajon el, milyen egyéb funkció kellhet hozzá, statikus vagy extension metódust szeretnénk inkább, kell-e gyorsítótárazni bármit (pl. dictionary-vel, akit érdekel, elküldöm a korábbi okfejtést erről).
Tanulság
Röviden összefoglalva:
- Nagyon idegesítő a felhasználóknak, ha azzal szembesülnek, hogy a szoftver, vagy egy része átgondolatlanul készült
- Igyekezzünk használni is az általunk készített kódot/UI-t/komponenst stb., és amit egy kicsit is kényelmetlennek érzünk, azonnal orvosoljuk
- Írjuk bele kommentezve a kódba, hogy milyen potenciális továbbfejlesztést eszközölnénk a jövőben (később gyakran jól jön, nem kell újra átgondolni az egészet, másrészt más esetleg tényleg meg is csinálja, míg nem nézünk oda)
